2007. 04. 24.

Bicskei Bertalan
MLSZ FKI Edzőképzés vezetője


A JÁTÉKOSOK ÉS A CSAPAT MÉRKŐZÉS TELJESÍTMÉNYÉNEK MÉRÉSE
           
1./ A JÁTÉKOSOK ÉS A CSAPAT MÉRKŐZÉS TELJESÍTMÉNYE

2./ A JÁTÉKOSOK ÉS A CSAPAT MÉRKŐZÉS TELJESÍTMÉNYÉNEK MÉRÉSI LEHETŐSÉGEI


2/1. Lehet-e a játékosok mérkőzés teljesítményét a felhasznált energia mennyiségével mérni ?

Ha a játékosok által felhasznált energia mennyiségét vizsgáljuk, a fizikai munkavégzés teljesítményét mérjük. Ez kevés a játékosok mérkőzés teljesítményének mérésére. A játékosoknak a mozgáshoz felhasznált energia mennyiség mellett a labdarúgás technikai-taktikai elemeit is sikerrel kell kivitelezniük.

Fontos tényező, hogy a kevésbé technikás játékosok a mérkőzés folyamán a labdarúgás labda nélküli és labdás technikai-taktikai elemeit tudásuk függvényében nagyobb erőbevetéssel (nagyobb energia szükséglettel), de nagyobb hiba százalékkal hajtják végre. Ha teljesítményüket csupán az általuk felhasznált energia mennyiség oldaláról vizsgáljuk, téves következtetésre jutunk.

A technikásabb játékosok kevesebb erőbevetéssel (energia szükséglettel), de pontosabban játszanak, jobb teljesítményt nyújtanak.

A játékosok által a mérkőzésen felhasznált energia mennyiségével a mérkőzés teljesítmény összetevőinek csak egy része mérhető.

Mérhető pszichikai oldalról a játékos aktivitása, hozzáállása, fizikai oldalról állóképessége, edzettségi állapota, munkavégző képessége.

Innen közelítve a játékos állása is teljesítmény befolyásoló tényező, mert állás közben is történik minimális energia felhasználás.

Ugyanakkor az állást technikai-taktikai oldalról vizsgálva lehet negatív (pl. ácsorgás) és lehet pozitív (pl. kapus jó helyezkedése) teljesítmény befolyásoló tényező is.


2/2. Lehet-e a játékosok mérkőzés teljesítményét az össz mozgásmennyiséggel azonosítani ?

Ha a játékososok össz mozgásmennyiségét (séta, lassú, közepes, gyors futás, sprintek) vizsgáljuk, akkor szintén bizonyos fizikai mutatókat rögzítünk.

Ez a mutató a játékosok által felhasznált energia mennyiségének méréséhez képest csak részben mutatja ki a játékosok által elvégzett fizikai munkát. Nem mutatja ki az energia felhasználásnak azokat a területeit, amikor a játékos egy helyben, vagy éppen nagyon kis területre korlátozódva fejti ki tevékenységét.

Nem tudunk futásmennyiséget mérni felugrásnál, fordulásnál, kapura lövésnél, vagy éppen a labda elvesztése utáni visszatámadásnál. A megtett futótáv mérése a labdával végrehajtott cselekvések minőségét sem mutatja. Holott ezek a mozgások megfelelő intenzitás mellett nagyobb fizikai igénybevételt is jelentenek, mint az ugyanannyi ideig végzett leggyorsabb futómunka.

Az össz mozgás mennyiségével nem lehet a játékosok mérkőzés teljesítményét reálisan felmérni. A játékosok munkavégzésének méréséhez képest még a fizikai igénybevételt sem jelzi hiánytalanul,
mert nem számítja fel a játékosok futómunka nélküli technikai-taktikai cselekvéseit.


2/3. Hogy lehet, hogy az állandóan növekvő teljesítmények mellett az össz mozgásmennyiség stagnál ?

A fizikai teljesítőképesség oldaláról vizsgálva feltételezhető, hogy az össz mozgásmennyiség nem emelkedett, de a gyors és a sprint futások mennyisége nőtt. Mérési eredmények ezt a sprintek mennyiségi mutatóinál és a gyors futások százalékos részesedésénél nem támasztják alá.

A teljesítmények emelkedésének oka nem az intenzív futások mennyiségének növekedése.

Ugyanakkor a mozgásokhoz felhasznált energia mennyiségének növekedése azt támasztja alá, hogy a játék dinamikája nőtt, ami túlmutat csak a megtett kilométerek számának mérésén.

Pszichikai oldalról nézve is a játék dinamikáját kell kiemelni. A kisebb terület, idő és az ellenfél aktívabb zavarása miatt meg növekedett intenzitás főleg a labdás technikai-taktikai elemek végrehajtásánál az eddiginél jóval nagyobb pszichés stabilitást kíván.

A kognitív és kooperációs tulajdonságok áttételesen továbbra is befolyásolják a játékosok teljesítményét és a játék tér-idő viszonylatában, mely a játék dinamikájának növekedésében nyilvánul meg, a teljesítmény emelkedésének fontos összetevői.

A játékosok növekvő teljesítménye és ennek ellenére az össz mozgásmennyiség  stagnálása két alapvető okra vezethető vissza.

Taktikailag:

Egyrészt a játék felfogás, hogy a labda elvesztésének kockázatával járó helyzetekben inkább többször is oldalt, vagy hátrafelé passzolnak, limitálja a labdát birtokló csapat futóteljesítményét.

Másrészt a játék felfogás, hogy az ellenfél térfelén való labda elvesztés után a csapatok nem futnak vissza saját védekező harmadukba, hanem azonnal visszatámadnak és már a labda elvesztésének területén megkezdik a védekezést. Ez az együttes  labdaszerzési mód nagyobb energia befektetést, de kevesebb futó munkát igényel, mint a labda elvesztése utáni visszafutás a saját térfélre.

Taktikai szempontból a játékosok össz mozgás mennyisége nem emelkedett, de a taktikai meggondolások miatt leszűkült játék területhez alkalmazkodó felgyorsult technikai-taktikai cselekvőképesség emeli a játékosok és a csapat mérkőzés teljesítményét.

Fiziológiailag:

Egyrészt az össz mozgásmennyiség kiszámításánál nem kerülnek be az adatbázisba azok a labdás, vagy labda nélküli mozgások, melyek nem társulnak helyváltoztatással, pedig nyilvánvalóan szerepet játszanak a mérkőzés teljesítmény alakulásában. Megindulás, megállás, irányváltoztatás, testcselek és bármely labdával, helyváltoztatás nélküli végrehajtott technikai elem.

Másrészt a labdával végrehajtott helyváltoztatással járó mozgások  ugyan bekerülnek az össz mozgásmennyiség végeredményébe, de ez a fajta felmérés nem tesz különbséget a labda nélkül és a labdával végrehajtott mozgások között. A labdával végrehajtott technikai-taktikai cselekvések a mérkőzés teljesítmény minden egyes összetevőjénél erősebb reakciókat váltanak ki, mint a labda nélküli cselekvések és nagyobb energia felhasználást igényelnek.


2/4. Lehet-e a csapat teljesítményét a „tiszta játékidő”-vel mérni ?

A tiszta játékidő az a %-ban megadott idő, amely alatt a labda a mérkőzés teljes idejéből számítva játékban van.

A tiszta játékidő kiszámításából bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Nagy valószínűséggel azok a csapatok, melyek játékosai technikailag képzettek, sokat mozognak, céljuk nem a játék széttördelése, az idő húzása, nagyobb százalékban tudnak tiszta játékidőt felmutatni.

Ez az adat nem mutatja meg a tecnikai-taktikai cselekvések számát, tér-idő összefüggéseit, minőségét.

A tiszta játékidő mérése nem elégséges a csapat teljesítményének mérésére, de néhány valószínűsíthető következtetésre felhasználható, mint a játékosok technikai képzettsége, napi taktikája, játékfelfogása.


2/5. Lehet-e a csapat teljesítményét a labdabirtoklás arányával  mérni ?

A labdabirtoklás aránya az az idő, amely megmutatja, hogy az adott csapat a tiszta játékidő hány %-ban birtokolta a labdát.

Hasonlóan a tiszta játékidőhöz, a labdabirtoklási arány is bizonyos következtetésekre ad lehetőséget. Nagy különbség esetén valószínűsítheti a labdát többet birtokló csapat technikai fölényét, játék felfogását, játék stílusát. Statisztikai adatok alapján a jóval többet labdát birtokló csapatok többször nyerik meg a mérkőzést, de a győzelem valószínűsége nem olyan nagy, mint elvárható lenne.

A labda birtoklás aránya szintén nem elégséges a csapat teljesítményének mérésére, de néhány következtetésre jó, mint a csapatok játék ereje,  napi taktikája, játék felfogása, esetleg eredményessége.


2/6. Lehet-e mérni a játékosok és a csapat teljesítményét a technikai-taktikai cselekvések számával és minőségével ?

A játékosok és a csapat mérkőzés teljesítményének mérésére a legjobb (az egyetlen) megoldási lehetőség a játékosok technikai-taktikai cselekvéseinek a vizsgálata.

Az a játékos, aki több technikai-taktikai cselekvésben vesz részt, azokat gyorsabban és pontosabban hajtja végre, jobb teljesítményt nyújt.

A mérésnek tartalmaznia kell a labdával végrehajtott mozgásokat (labdás technikai-taktikai cselekvések) és a labda nélkül végrehajtott mozgásokat (labda nélküli technikai-taktikai cselekvések) is.
Az ilyen kiértékelés magába foglalja a játékosok és a csapat mérkőzés teljesítményét meghatározó faktorok mindegyikének  mérését (fizikai képességek, lelki tulajdonságok, kooperációs és kognitív lehetőségek, technikai-taktikai cselekvőképesség).


2/7. Hogyan lehet a játékosok és a csapat mérkőzés teljesítményének mérését megbízhatóan kivitelezn?

A játékosok és a csapat teljesítményének egyik mérési lehetősége hagyományos. Egy játékost egy, vagy több személy figyel a mérkőzésen előre eltervezett kritériumok alapján.

Két részre kell bontani a megfigyelést. Egyrészt figyelni kell a játékos össz mozgás mennyiségét (külön-külön a különböző sebességi fokozatokban), másrészt figyelni kell a játékos által végrehajtott technikai-taktikai elemek számát és sikerességét, harmadrészt figyelni kell a játékos számára megadott taktikai feladatok betartását.

Mivel ez a teljesítmény megfigyelés szemmel történik, nagy a hiba százalék lehetősége. Nehéz kilencven percen keresztül erősen koncentrálni. Nehéz az egymás mellett álló sebességi fokozatokat megkülönböztetni, a futások hosszát pontosan meghatározni.

Nem mindig érzékelhető helyesen a labdával végrehajtott technikai-taktikai cselekvések intenzitása sem.

További hátránya, hogy csak egy-egy játékos felmérésére ad lehetőséget, ha az összes játékost mérni akarjuk, legalább tizenegy megfigyelőnek kell ülnie a pálya szélén.

Ugyanakkor ez a fajta teljesítmény mérés komplex, a hiba határon belül jól felhasználható és jó megközelítéssel mutatja a játékos teljesítményét.

Ez a mérés csak akkor ad lehetőséget a csapat teljesítményének  helyes megítélésére, ha minden egyes játékos mérkőzés teljesítménye regisztrálható.

Ez nem zárja ki , hogy hozzáértő szakember a játékosok és a csapat teljesítményét a mérkőzést végig nézve ne állapíthassa meg. Véleménye azonban nem ellenőrizhető, pontatlan, szubjektív.

A játékosok és a csapat mérkőzés teljesítményének másik felmérési lehetősége a legújabb kor vívmánya. Számítógéppel történik, pontos eredményeket ad a játékos és a csapat mérkőzés teljesítményéről.

Ezen lehetőségen belül több megoldás létezik.

A legrészletesebb, legpontosabb, a legtöbb adatot adó és egyúttal a legköltségesebb lehetőség nyolc, esetenként több kamera felszerelése a pálya körül. A kamerák olyan magasságban és olyan szögben vannak beállítva, hogy a játéktér minden négyzetét belátják. A mérkőzés felvételét továbbítják a központba (ez a központ lehet akár több ezer kilométer távolságra is a mérkőzés helyszínétől), ahol a megfelelő szoftver segítségével azonnal kiértékelhető a mérkőzés addig lezajlott részlete. Akár szünetben is visszaküldhetőek az adatok, közvetlen felhasználás céljából.

Ma már főleg Nyugat-Európában sok csapat használja ezt a lehetőséget.

Méri az össz mozgás mennyiségét, a futási irányokat, a játéktér különböző területeinek felhasználását, a taktikai mozgásokat.

Méri a különböző intenzitási fokozatokban végrehajtott technikai-taktikai cselekvések sikerességét, a labda továbbjátszásának irányait.

Előhívja a pontrúgások végrehajtását támadásban, védekezésben.

Kevésbé részletes adatfelmérési lehetőség, ha az illető klub megvásárolja a szoftvert. A felvett mérkőzést a szoftver segítségével kielemzik. Ebben az esetben főleg a játékosok labdás technikai-taktikai cselekvéseit lehet kiértékelni a különböző sebességi fokozatokban. Ez érthető, mert a kamera elsősorban a labda útját követi. Nem mérhető vele a játékosok labda nélküli technikai-taktikai viselkedése.

Ez a mérési lehetőség is fontos adatokat, tényeket közöl a felhasználókkal, de ki kell egészíteni a mérkőzésen látott személyes tapasztalatokkal.

A csapat mérkőzés teljesítményét a labdás technikai-taktikai cselekvések oldaláról nézve mutatja meg és meg lehet figyelni a csapattaktika alakulását is.


3./ A LABDARÚGÓ JÁTÉKOS ÉS A CSAPAT MÉRKŐZÉS  TELJESÍTMÉNYÉNEK MÉRÉSE