2007. 08. 12.

Sisa Tibor, U/19 csapat szövetségi edzője

Ideje: 2007. 07. 24. 1730
Helye: Ausztria – Steyr
Csapatok: Görögország – Németország

Feladat: Görögország mérkőzéselemzése

A görög U/19 évesek csapata

A mester:Nikolaos Nioplias,, minden idők egyik legnagyobb görög játékosa

Benyomás a helyszínről:

15 ezer fős stadionban volt megrendezve a mérkőzés. A stadion teljesen megtelt a rendezvény idejére. Érdekesség, hogy bár volt sok Németországnak szurkoló néző is, de a semlegesek, így az ausztriai szurkolók is, inkább a kevésbé esélyes görög csapatot biztatták, illetve jó megoldásaikat örömmel látták és hangos ovációval üdvözölték. Az UEFA nagyon sok prominens képviselőjével lehetett találkozni, és nem elzárva a szurkolóktól, hanem sokszor velük elbeszélgetve, autogramot osztogatva, vagy együtt fényképezkedve láttuk. Természetesen a német labdarúgó szövetség elnökét is sokszor láttuk a nézők között felbukkanni. Szinte családias, közvetlen hangulat érződött így a lelátón.

Görögország szerkezete:

Képlékeny szerkezet volt jellemző a csapatuk játékára végig vagy megkomponált szerkezetváltást illetve helycseréket jeleztek. De valószínű 1-1 játékos egyéni kreatív képességében rejlő improvizációt is jelenthetett. Gondolok itt a 7-es játékosra, aki játéktudásával gyorsan kitűnt a mezőnyből, fiatalabb kora ellenére már görög első osztályú csapatban többször szerepelt. Így a 7-es játékos sűrűn tűnt fel a pálya más területén is, így hol két szerepkörben, hol az ék mögötti helyen, hol jobboldali középpályásként, de belső középpályás területen is. Alapszerkezetük védekezésben a 4:1:4:1 volt karakterisztikusan, de a 4:1:3:2 és a 4:1:3:1:1 is előfordult.

Helycserék:

• 7 és 17
• 16, 14 és 17 folyamatos forgást jelentett
• 2 – 17 között
• ritkán helycsere előfordult
• 5 – 8 esetén is előfordult helycsere

Védekezés

1. Zónavédekezésük jellemzői:

• Csapat együttes mozgása a mérkőzés végéig jellemző volt
• Tolódással védekeztek labdacentrikus mozgással
• Görögökhöz mérten a fegyelmezettség, koncentráció igen nagyfokú volt
• Tolódásuk mértéke a 16-osig tartott
• Megfelelően sűrűk voltak szinte minden helyzetben
• Labdavezetés esetén is azonnal visszatolódtak, ha így sem sikerült a labdaszerzés, akkor visszaálltak az ellenfél körívéig
• Ék és a védők közti távolság 40 – 45 m volt jellemzően végig a mérkőzésen
• Támadástól függően a játékosok váltásai jellemzők voltak, így a 7 – 17, 16 – 14, 2 – 17, 5 – 8

2. Együttes védekezés:

• Szervezett letámadás nem volt jellemző
• Beadást letámadták, a pálya bármely területén végezte is el a német csapat
• Egyéni védő tevékenysége a játékosoknak nagyfokú volt, mind technikailag, mind mentális ráhangolást nézve is
• Ellenfél kapus kirúgásainál az ék visszahúzódott az ellenfél térfelének körívére, a védelem kb. 30 – 35 m a saját térfelén húzott meg vonalat.

3. Szabadrúgás védekezések:

• Próbáltak nagyon koncentráltan minden pontrúgásra reagálni
• Azonnal felvették pozíciójukat a védekező szerepkörre
• Oldalszabadrúgás védekezésük esetén 1 játékost hagytak üresen, a többi emberfogással semlegesítette ellenfelét. Rendkívül motiváltan, olykor vehemensen próbálták megakadályozni a német játékosok fejelési lehetőségeit
• Közeli szabadrúgások esetén a szokásosnak megfelelően 4 ill. 5.ös sorfalat állítottak 2 sorfal melletti segítő játékossal
• Pontrúgás védekezésük viszonylagos magassági hátrányuk ellenére is nagyon hatékony volt

4. Szöglet védekezésük:

• 3 ember területen helyezkedett el (1 rövid kapufa, 1 öt és feles rövid, 1 öt és feles közepe) a többi emberfogással semlegesítette ellenfelét
• Szögletvédekezésükre is a jó értelembe vett agresszivitás volt a jellemző
• Kapusuk pontrúgás védekezésnél és a védelem irányításában is végig aktív és kezdeményező volt

5. Bedobások védekezése:

• Minden, az ellenfél általi bedobást gyors emberfogással próbáltak megakadályozni
• Még abban az esetben sem adták fel ezt a védekezési formájukat, mikor már emberhátrányba kerültek

6. Egyéni védekező tevékenységük:

• Minden játékos a csapat érdekeinek megfelelően cselekedett
• Egyéni törlesztés vagy sérelem megtorlása nem volt jellemző
• Agresszivitás és motiváltság volt jellemző mindig a játékosokra
• Nagyon sok 1:1 elleni párharcot kerestek és sokat meg is nyertek
• Szinte egyetlen német játékos nem vehette át a labdát tiszta, zavarásmentes helyzetben
• Futómennyiségük egyénenként is figyelemre méltó volt

Támadás

1. Labdakihozatal:

• A német csapat sem támadta meg a védőket, így a labda járatása viszonylag zavarásmentes volt
• A középpályások helyezkedésében a labdabirtoklásnál igyekeztek helyet teremteni elmozgásukkal
• A 14-es játékos aki védekező középpályás szerepkört töltött be, nagyon fontos szerepet játszott a labdabirtoklás esetén is. A labdák felpasszolásának, elosztásának, sokszor indításának is ő volt a meghatározója. Mélységi helyezkedésével sokszor volt megjátszható és játékintelligenciája révén a csapat irányító szerepkörét is betöltötte
• A 7-es játékos folyamatosan változtatta a helyét, előfordult jobboldali középpályásként, belső középpályásként, de ék mögötti szerepkörben, illetve 11-es melletti ék szerepkörben is szerepelt. Valószínű, játékában megkötést keveset alkalmaztak. Bár fiatalabb volt csapattársaitól két évvel (1990), de ennek ellenére már görög első osztályban több alkalommal is szerepelt. Futómennyisége, labdával való bánásmódja is a többi játékostársa fölé emelkedett. A játék szervezésében is volt feladatat és ő nem a védő harmadban, hanem a támadóban látta ezt el.
• A csapatukban két szervező játékos volt és sokszor tengelyben helyezkedtek el, ami ezen a mérkőzésen jól üzemelt
• Labdakihozataloknál a mélységi felpasszok és a súlypontáthelyezések is jellemzőek voltak a rövid passzos játék mellett

2. Felállt védelem elleni játékban támadásuk:

• Labda járatás jellemző volt a védők illetve a 14-es játékos bekapcsolódásával
• Szélen való játék volt a fő jellemzője a játékuknak, ahol igyekeztek nagyon sok beadást csinálni
• A lövőhelyzetek kialakítása és ellövése jellemző volt, főleg mélységi passzok révén
• Akciók befejezését igyekeztek lövésekkel megoldani, a latinos helyzetből nagyobb helyzetbe való alakítást keveset lehetett látni. Célfutballt játszottak.

3. Kontrajátékuk:

• Jól pulzált a csapat és labdaszerzés esetén legalább 4 ember gyors beindulással próbált támadást vezetni.
• A védelem szorosan követte a támadást, így labdavesztésnél újra lehetősége nyílt megszerezni a labdát
• Improvizatív játék főleg a 7-es játékos esetén volt jellemző a kontrajátékban is

4. szabadrúgásaik támadásban:

• Félpályán elvégzett szabadrúgásaikat a legritkább esetben ívelték fel, inkább a szélre való átrúgást választották.
• Távoli szabadrúgásoknál a 14-es játékos erővel ellőtt labdájának esetleges kipattanására készültek 3 érkezővel
• Oldalszabadrúgásnál a 7-es játékos beadásaira érkeztek a kiállításig 5 fővel, kiállítás után 4 fővel
• Közeli szabadrúgás sok nem volt, és az sem okozott különösebb veszélyt

5. szögletek:

• A 7-es játékos adta minden oldalról, így kifelé és befelé kanyarodók is voltak a kapu felé (jobb lábbal adta be) 5 érkező volt, illetve kiállítás után 4.
• Berobbanással a 11-es ponttól indultak a játékosok és tagozódtak az érkezésnél
• Kisszöglet volt bentről kifutó összjátékával a magas német védők fellazítására
• A mérkőzést eldöntő gól is szögletből esett az utolsó pillanatban. A 7-es nagyszerű beadása után a rövidre való berobbanással sikerült gólt szerezniük. Bár a német védekezés és a kapus is segítségükre volt ebben.

6. Bedobások:

• Próbáltak lábra adni mindent, amit vagy megtartott a labdás, vagy visszajátszott a beadónak
• Letámadott beadásnál volt olyan érdekességképpen, hogy visszafutott a védő, akinek bedobták és felrúgta visszafutás után

Összbenyomás:

Védekezésben: Fegyelmezettség, agresszivitás és önfeláldozás volt a fő jellemzője a görög csapatnak. Az állandó koncentráció és motiváltság még emberhátrányban is jól mutatkozott. Mentális erősségét mutatta a csapatnak, hogy 2:1-re való nyerés után a 61. percben a 14-es játékosukat (egyik legjobb) kiállítva sem adták fel, sőt az ezt követő német 11-es és 2:2-es egyenlítés sem törte meg őket.

Támadásban: Itt is jellemző volt az együttgondolkodás. A 14-es és 7-es játékos magas játékintelligenciával rendelkezik, de egyéni érdekeiket egy pillanatig sem helyezték a csapat érdeke elé. Gyors, dinamikus technikával illesztették össze a csapatjátékot, ami megérdemelt győzelmet hozott. Mutatta ezt az osztrák közönség szimpátiája is.