2007. 09. 18.

Belvon Attila: Az önfeledt játék helyett célfutball, ami hihetetlen nyomást gyakorol edzőkre, játékosokra.

Az „elit csapatoknál” látszódik igazán, hogy a dinamika, a gyorsaság és a technikai képzettség szorosan összefonódik, a tér-idő beszűkülésével a koncentráció a lehető legmagasabb szinten mozog, amit a legjobbak nemcsak időszakosan, hanem a mérkőzés minden percében képesek hozni. Itt nagyon fontos a mentális felkészítés, melynél folyamatos fejlődésre lesz szükség.

Fizikális szinten is a teljesítőképesség minél magasabb szintre hozása (ehhez az orvosi háttér elengedhetetlen) párosulva a lehető legpontosabb, leggyorsabb technikai megoldásokkal lesz a jövőbeni futball legfőbb jellemzője.


Mészáros Ferenc: Úgy látom, fizikai téren a topon már nincs eltérés és a fejlődés lehetőségei is minimálisak. Technikai téren lehet előre lépés, mégpedig úgy, hogy még komplexebb képzést kapnak a játékosok.

Motiváció terén óriásit léphetnénk előre mi, magyarok, ha egyszer megoldanák, hogy a külső motiváló tényezők folyamatosan jelen legyenek és olyan kiválasztást alkalmaznánk, ahol a belső motiváció 100%-ban jelen van és ahol az edző ezt nem rombolja le.

Továbbá a pénz határozza meg a futballt és félő, a kisebb csapatoknak hiú ábránd a BL indulás.


Preisinger Sándor: Egyre döntőbb az egyéniség, a zsenialitás, melynek segítségével az egyre kiegyenlítettebb világfutballban a győzelem-vereség kérdése eldől.

A „magyar út” véleményem szerint az utánpótlás elitképzésben rejlik, melynek segítségével eredményesebbek lehetnek kirakat csapataink, ezáltal javulhat a sportág társadalmi megítélése.


Botos Antal: Ma, ill. a jövőben a kiválasztás és a hat éves kortól folyó folyamatos akadémiai képzés felgyorsíthatja a fejlődési folyamatot és mint az U/19 évesek EB-je is tanúsítja, már tinédzser korban mindent tudni kell a labdarúgásról és nemcsak a kiemelkedő képességű zseniknek, de az átlagképességű többségnek is. Így a jövő nagy kondícionális és mentális nyomását a még erősebb fiatal, kevesebb sérülést elszenvedő fizikum és pszichikum nagyobb alkalmazkodással kompenzálja. Így lesz gyorsabb, erőteljesebb, bátrabb, „kockázatbevállalósabb” a játék. Így jelenik meg a jövő játékában a tökéletes kondíció, tökéletes technika, tökéletes motíváció és mentális erő. Miután a valóban sokoldalú képzés hódít teret, amely a motoros cselekvésben a labdarúgás technikai-taktikai megjelenítésében jut érvényre, poszt és rendszer függetlenül, visszatérhet a labdarúgás történetének kiinduló pontja, a rendszertelen rendszer felé, - persze sokkal magasabb szinten.


Kovács Szilveszter: Az egyéniségek meghatározó szerepet játszanak a csapatok eredményessége szempontjából.

A játékrendszerek megmerevedtek. A 4-4-2 és a 4-2-3-1 uralkodóvá váltak.

A védekezésben a labda körül minimálisra szűkült a játéktér, ami a támadók technikai-taktikai cselekvéseinek lehetőségét gátolja.

A nemzetközi mezőny az erő, állóképesség, gyorsaság faktorokban a mérkőzések egyre magasabb elvárásainak is képes megfelelni.

Véleményem szerint a labdarúgás jövőbeni fejlődési lehetősége – a folyamatosan növekvő és egyre inkább kiegyenlítődő fizikai teljesítmények mellett – a kifogástalan mentális felkészültség és a kiváló technikai tudás felé tolódhat el.

Ezen képességek megszerzése és fejlesztése még inkább hangsúlyossá teszi az utánpótlás nevelés szerepét a világ labdarúgásában.


Vass László: Az egész világ felismerte, hogy a képzést nagyon fiatalon kell elkezdeni. Megjelentek a futball akadémiák, ahol felügyelet alatt képzik a jövő labdarúgóit. Ez a fejlődés egyik záloga és iránya.
A világ labdarúgása, különös tekintettel a 2006-os VB-re, állandóan fejlődik. A fejlődés iránya a tökéletes labdabirtoklásra és területvédekezésre törekvő csapatjáték, ami gyors, dinamikus technikára épül és ez kiegészül tökéletes mentális tulajdonságokkal és fizikai mutatókkal.


Ott József: Az angol és a spanyol bajnokság Európa két legerősebb sorozata, ezért a fejlődés lehetőségeit is itt kerestem.

Taktikailag mindent tudnak. Védekezésben a területvédekezés, akár elől, akár a középpályán, vagy a védekező harmadban akarnak labdát szerezni.

Támadásban a sok mozgás, kevés érintésszámú játék a jellemző.

A fejlődés lehetősége a játékosok még magasabb szintű technikai, taktikai tudásában rejlik, akik mentálisan is egyre erősebbek.

A jövőben még fontosabbnak érzem a kiemelkedő tudású, klasszis játékosok szerepét.


Végh Tibor: A labdarúgás minden összetevője folyamatosan fejlődik, de a legmarkánsabb irányvonal a dinamikus technikára felépített játék.

Az előkészítésben és a befejezésben a kiemelkedő képességű játékosoké a főszerep, villanásaik nagyban befolyásolják a csapat eredményességét.

A rögzített játékhelyzetek is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak.

Pszichésen, mentálisan is van még lehetőség a fejlődésre, akár tudományos módszerek alkalmazásával is.


Kozma István: A labdarúgás a „latin” stílus felé halad, benne sok ütközéssel, párharccal, leszűkített területen folyó játékkal, ahol a dinamikus technikát jobban birtokló csapat kerekedik felül – legtöbbször.
A cselekvés ideje nagyon leszűkült, mind gondolkodásban, mind a technikai cselekvés kivitelezésében, ezért technikailag és taktikailag profin felkészített labdarúgókat kell kinevelni, hozzáértő edzőknek, amihez az akadémiák jelenthetik az első lépést.


Teodoru Vaszilisz: Fizikálisan, a játékrendszereket illetően és mentálisan már eddig is nagyot lépett a labdarúgás előre, azt lehet mondani, ezeken a területeken kiegyenlítődött a mezőny.

A futball a dinamikus technikán alapuló játék felé indul el, döntő szerepük van a virtuózoknak. A kiemelkedő egyéniségek döntik el a mérkőzéseket egy-egy remek passz, lövés, kreatív megoldás révén. Ők vonzzák a nézőket a stadionokba, velük népszerűsíthető a sportág. Ezeket a játékosokat technikailag és taktikailag tökéletesen felkészítették gyermek és fiatal korukban, amellett, hogy született tehetségek is vannak közöttük. Újra a szórakoztató, támadó jellegű labdarúgás fog teret nyerni a jövőben.


Urbányi István: Amennyiben a világ labdarúgása alatt azokat a nemzetközi trendeket értjük, melyek elsősorban az élcsapatok játékában, kultúrájában testesülnek meg, a válasz tömören megfogalmazva így hangzik: A tökéletesedés irányába.

A különböző stílusok, kultúrák saját hagyományaiknak megfelelően, értékeiket szem előtt tartva fejlesztik magukat. Ezen kívül – elsősorban klub szinten – igyekeznek adaptálni más kultúrák stílus jegyeit, olyan módon, hogy az adott ország kiemelkedő képességű játékosait leszerződtetik.

Az egyik alternatíva tehát a fejlődésre a stílusok „keverése”, létrehozva olyan harmóniákat a játékban, melyek ötvözik az egyes tradíciók pozitív lehetőségeit. Olyan ez, mint a gén manipuláció, csak itt a születés a csapatjáték megteremtése.

Mindez természetesen feltételezi az adott stílushoz szükséges kondicionális és technikai feltételek tökéletes szintű meglétét, megszerzését. A kiválasztás – képzés rendszerben ezeknek a kihívásoknak kell megfelelni.

Az említett stílusokat, kultúrákat tehát részben azonos, részben eltérő fejlődési sruktúrák jellemzik. Ha például a technikát vesszük alapul, elmondhatjuk, hogy az adott stílusra jellemző technikai megnyilvánulások fejlődése a dinamikus megoldások felé halad. Egyre rövidebb idő alatt, egyre kisebb helyen, egyre gyorsabban kell megoldani a játékhelyzeteket. A különbségek abból fakadnak, hogy az egyes kultúrákra más típusú játékhelyzet megoldások a jellemzőek.

Ahhoz, hogy ezek a megoldások a lehető legjobb eredményt hozzák, egyre nagyobb jelentősége van a játék intelligenciának, mely a fejlődés másik fontos irányának, nevezetesen a csapatszintű együttműködésnek az alapját jelenti.

Amikor tehát olyan megállapításokat teszünk, hogy a jövő futballjának alapja a dinamikus technika, azt feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy ezt a technikát a lehető legkifinomultabb módon kell alkalmazni tudni. Ennek viszont rendkívül komoly mentális és pszichés követelményei vannak. Nem véletlenül mondják sokan, hogy a XXI. század sportja a sportpszichológiára épül. A tudást, energiát ugyanis nem elég csupán megszerezni, azt alkalmazni is tudni kell, minden körülmények között.


Jakab Elek: Az U/19 EB-n látottak azt igazolják, hogy a világ labdarúgása a technikai felkészítés hangsúlyozásával lehet egyre eredményesebb és látványosabb.

Ha van okunk azt feltételezni, hogy az ifjúsági labdarúgás legmagasabb fórumain megjelenő szakmai irányvonal bemutatja az elkövetkező évek várható fejlődési útját, akkor azt mondhatjuk, hogy az elkövetkező évek a technikai tudás és a szervezett csapatjáték egységének dominanciáját hozhatják.

A ma játékosai az utánpótlásévek alatt megszerzett tudásra építenek, ezért fontos, hogy a képzés minden szereplője, játékos, edző, egyesület, hatékony munkával járuljon hozzá a játékosok magas szintű technikai tudásának kialakításához és a csapatjáték elemeinek korszerű megtanításához.


Nagy Mihály: A sportág a következő területeken fog fejlődni:

Kiválasztás: egyre alaposabban, tudományos háttérrel megtámogatva fogják kiválasztani a legjobb alkatú, legjobb izomzatú, legjobb pszichés tulajdonságú, legjobb élettani mutatókkal rendelkező labdarúgókat a gyors, koordinált és játékügyes gyerekek közül.

Felkészítés: egyre nagyobb tudású szakembereket fognak alkalmazni a fiatalok felkészítésében. Egyre nagyobb törekvés lesz a komplex tudású labdarúgók felnevelése.

Taktika: egyre nagyobb jelentőséget fog kapni a mérkőzéseken a labdaszerzéskor a területek szűkítése mind mélységben, mind szélességben. Ez elsősorban a középpályára lesz igaz. Egyre agresszívebben fognak a csapatok törekedni a területnyerésre. Igyekeznek minél távolabb tartani a játékot a saját kapujuktól. Egyre fontosabb lesz a labdaszerzés utáni minél gyorsabb megindulás, üres területek megnyerése.

Klasszisok: amikor pedig mindezeket átgondoljuk, majd megvalósítjuk, akkor újra és újra rájövünk az örök igazságra: „A mérkőzéseket, nagy tornákat mindig az egyéniségek, a zsenik fogják eldönteni. Minden edzői feladat mellett a legfontosabb, hogy őket megtaláld.”


Détári Lajos: A mérkőzéseket eldöntő helyzetekben az átlagon felüli játékkészséggel rendelkező játékosok játsszák a főszerepet, fokozódott a rögzített játékhelyzetek jelentősége is.

A testi adottságok átlaga növekvő tendenciát mutat, mellette az erő, állóképesség, gyorsaság szintjén nagyobbak az elvárások.

A labdarúgás jövőbeni fejlődési lehetőségét abban látom, hogy a fent említett testi és fizikai adottságok magas szinten tartása mellett a technikai tudást kell fokozni.

A labdarúgás a dinamikus technika felhasználásán alapuló játék felé halad.

Döntő szerepük van az egyéniségeknek, a világsztároknak. Ők tudnak pluszt jelenteni, döntő szituációkban mérkőzéseket nyerni.

A labdarúgás fejlődése egyértelművé tette, egyre inkább csak a technikailag, taktikailag, mentálisan tökéletesen felkészített labdarúgók tudják teljesíteni az elvárásokat.


Bene Ferenc: A világ labdarúgásától azt várom, hogy egyre nagyobb igény legyen a kreatív, tökéletes technikai tudású, gyors labdarúgók iránt.

Véleményem szerint az ilyen – szűk területen is a technikai elemeket végrehajtani tudó – játékosok fogják meghatározni a labdarúgás irányát.

A képzés szempontjából a dél-amerikai irány kezd uralkodóvá válni. Európában tán a spanyolok járnak ehhez az úthoz a legközelebb. Egyre inkább kirajzolódik, hogy fizikális mutatók területén is tökéletesedett a futball, tehát újabb elmozdulási lehetőség a technikai tudás felhasználásának a fejlesztésében van.

A dinamikus technika felhasználása lehet a magyar labdarúgás számára is a kivezető út.


Bűcs Zsolt: A mai labdarúgás fejlődését a dinamizmus és a tökéletes technika irányába való mozdulás jellemzi.

A reakció gyorsaság, a gyors helyzetfelismerő képesség is döntő.

A mérkőzéseket általában a „zsenik” döntik el.

Megnőtt a jelentősége a pontrúgásoknak is.

A pszichés, mentális stabilitás is egyre fontosabb, ezen a téren is van még bőven lehetőség a fejlődésre.


Mózner János: Véleményem szerint a következő tényezők határozzák meg a labdarúgás fejlődését:

Kondicionális tényezők: az erő oldaláról megközelítve a robbanékonyság, az explozív erő, a labdarúgó specifikus állóképesség döntőek. A gyorsaság terén a vágta gyorsaság és a helyzetmegoldó gyorsaság  képessége kell, hogy igen magas szintű legyen.

Technikai-taktikai tényezők: az önállóan izolált technikai tudás a mai labdarúgásban már nem állja meg a helyét. A technikának az adott játékhelyzet megoldásához kell rendelkezésre állnia, ami a leszűkült térben való igen gyors, dinamikus végrehajtást jelenti.

Emocionális-érzelmi tényezők: a motíváció területén a nemzeti identitás, a hazaszeretet, a klubhűség és a hasonló erkölcsi értékek magas szintje nagy lehetőségeket rejtenek még a csapatok számára.

Kognitív-értelmi tényezők: az elővételezés-anticipáció- a labda birtoklásnál és a labdaszerzésnél is fontos képesség, de a legnagyobb szerepet a labdabirtoklás váltásánál játssza.

A fent említett tényezők minősége határozza meg a labdarúgás fejlődését. A magas szintű technikai, taktikai képességekkel rendelkező játékosok kreativitása, alkotóképessége nagy jelentőségű a fejlődési irány meghatározásában.