Edzőképzés

A labdarúgás a való világ tükrében

A magyar labdarúgás a második világháború előtti és utáni másfél évtizedben a világ vezető futballnagyhatalmai közé tartozott. Sikereink alapja az a játékstílus volt, mely meghatározta klubcsapataink és a válogatott produkcióját.

Miként lehet megfogalmazni ezt a stílust, mely függetlenül a klubcsapatokra jellemző karakterisztikus taktikai jegyektől, a magyarokat jellemezte a legeredményesebb, s ennek köszönhetően örökké felejthetetlen évtizedekben? Nos, ha röviden kellene válaszolnom a saját kérdésemre, akkor azt mondanám: az igen magas színvonalú technikai alapokon nyugvó sokmozgásos, olykor helycserés, kreatív, váratlan megoldásokat tartalmazó támadó játékra gondolhatunk.

Az ’50-es évek végétől, a ’60-as évek elejétől nyomon követhető lassú, tartós visszaesés következett be labdarúgásunkban.

Ennek csak egyik kiváltó okaként említhető, hogy 1956-ban legjobb labdarúgóink közül sokan elhagyták az országot. Az utánuk maradt űrt az elmúlt 50 év alatt lehetett volna pótolni.

Ellenfeleink, elsősorban Nyugat-Európában, közben fokozatosan felfejlődtek. Technikailag, taktikailag is jobbak lettek elődeiknél, de erősödésük elsősorban fizikai felkészítésükben rejlett.

Ezek a csapatok állóképességükkel, erejükkel, gyorsaságukkal és az ehhez szükségszerűen járuló jó mentalitásukkal, eredményességben utolérték, majd fokozatosan lehagyták a közép-európai, vagy Duna-menti (mi nevezzük nyugodtan magyarosnak) "technikás", de a fizikai felkészítés terén lemaradt foci képviselőit, köztük bennünket, magyarokat.

Milyen választ adtunk a szemmel látható megtorpanásunkra, majd lemaradásunkra?

A magyar labdarúgás vezetői, sporttudományos munkatársai, a mást gondoló, de a társadalmi helyzetünkből fakadóan (el)hallgatásra ítélt szakembereink kijelentették: azért estünk vissza eredményességben, mert rossz a stílusunk, gyenge a mentalitásunk.

Vegyük át az akkor eredményes "erőfutball" felkészítési módszereit, játsszuk az ő stílusukat.

Ez a válasz több mint helytelen volt.

Mi lett volna a helyes válasz?

A mi stílusunk jó! De fizikailag és mentálisan fel kell fejlődni a modern labdarúgás által megkívánt szintre.

Mi lett az eredménye a helytelen és kényszerű stílusváltásnak? Régi "technikásságunkat" lépésről-lépésre vesztettük el, az "újat", még pontosabban az "idegen" felfogást pedig nem tudtuk átvenni.

A magyar labdarúgó csapatok elvesztették önmagukat, stílustalanok lettek!

A mi "magyar stílusunkkal" hol tartanánk a mai modern labdarúgásban?

Egyáltalán merre tart a mai labdarúgás?

A fejlődés iránya egyértelmű, ha a mérkőzés teljesítmény-összetevőit vizsgáljuk: erős fizikai és stabil lelki tulajdonságok, kiegészítve

a csapat tagjai közötti magas szintű együttműködési és tanulási készséggel.

Ezen a négy pilléren nyugszik a legfontosabb összetevő, a technikai-taktikai cselekvőképesség. A mérkőzésen nyújtott teljesítmény ezen összetevőit úgy kell képezni, nevelni, majd edzeni, hogy egymást ne kioltsák, hanem ellenkezőleg, egymást teljes mértékben kiegészítsék, segítsék, erősítsék.
A labdarúgás a való világ tükre.

Az adott nemzet gondolkodását, felfogását tükrözi, az ott jellemző problémával foglalkozik, megoldást kínál minden ember számára. Hatása ma már nagyobb, mint a művészeteké. Együttműködik a vallással. Döntő lépésekre kényszerítette a gazdaságot és a politikát. Ezért volt és lesz a világ legnépszerűbb sportága.

A labdarúgásban ismert stílusok és az ehhez szükséges utánpótlás-képzési, nevelési, kiválasztási, a felnőtteknél edzésbeli sokszínűség szükségszerűen vezet a labdarúgásban is a globalizáció felé. Kizárólag az eredmény számít. A stílusok csatájában is.

Ki kell választani a "nyerő" stílust. Ma még jól megkülönböztethető jellemzők találhatóak a futballban, de a kontúrok kezdenek elmosódni. Például az angolok (Lamparddal, Gerarddal), a németek (Schweinsteigerre, Ballackkal) is igyekeztek a 2006-os vb-n olyan játékosokat beépíteni a csapatba, elsősorban a középpályára, akik "technikásabbak" a hazai átlaguknál és nemcsak futni, ütközni képesek, hanem magas szinten "játsszák" is a labdarúgást. A "technikás" futball képviselői fizikailag erősödtek.

Mi a "nyerő" stílus? A 2006-os vb is megmutatta, amikor a legjobb négy közé három úgymond latinos focit játszó csapat került, negyedikként pedig a németek. De ha a játékvezető a német-argentin mérkőzés végén megadja a dél-amerikaiaknak a jogosnak tűnő 11-est...

Ebben a fejlődési fázisban jelent meg az UEFA új edzőképzési koncepciója. Amely meghagyta tagszövetségei számára, hogy edzőképzésükben (és így logikusan az utánpótlás-nevelésben is) támaszkodjanak a hagyományokra, de kijelölte a labdarúgás fejlődése szempontjából a leglényegesebbet: melyik típusú labdarúgás hordozza magában a jövő zálogát? Egyértelműen a kreatív, a technikai-taktikai cselekvőképesség magas színvonalára építő labdarúgásé a jövő.

A mai modern kor a futballját a "latinos" jellegzetesség testesíti meg. Amit a ’30-as, ’50-es években a "magyaros" foci jelentett, azt ma a "latinos" labdarúgás jelképezi.

A latin futball a magyar futball modern változata.

Hogyan tudjuk a latin futballt definiálni? Átlag feletti fizikai felkészítésen, stabil lelki tulajdonságokon, magas szintű összhangon és tanulási készségen alapuló, kiemelkedő technikai-taktikai tudást mutató játék, ahol a precíz védekezés és a sokmozgásos, kívánalmaktól függően helycserés, kreatív, váratlan megoldásokat is tartalmazó szervezett támadójáték az erőviszonyok alakulásának függvényében váltakozik.

Meg kell vizsgálni azt is, mit jelentett régen és mit jelent ma a magas szintű technikai-taktikai tudás?

Régen: a játékos a labdarúgás labdás és labda nélküli technikai-taktikai elemeit a kor megkövetelte gyorsasággal (lassúsággal) jó szinten végre tudta hajtani.

Ma: a játékos a labdarúgás labdás és labda nélküli technikai-taktikai cselekvéseit az állandóan szűkülő terület és az ellenfél egyre agresszívebb zavarása következtében jócskán lerövidült időben is hatékonyan végre tudja hajtani.

Az UEFA a követendő játékstílus és ezen belül a technikai-taktikai cselekvések tér-idő viszonylatában bekövetkezett változások ismeretében az utánpótláskorú labdarúgók képzésében és a felnőtt labdarúgók edzésében a labda nélküli és a labdás koordinációs gyakorlatokkal, a kis és nagy játékok speciális egymásra építésével új utat, új labdarúgó-filozófiát indított útjára.

Ezek a gyakorlatok a különböző utánpótlás korosztályoknál 6-19(21) éves kor között a tanulási folyamatot segítik. Rendszerbe állításukkal az edzők képesek a fiatal játékosok részére a tréningeket úgy összeállítani, hogy a régi grundokon a napi több órás focizást, ezáltal a megfelelő labdaérintési számot (a technika-taktika megtanulása egyenes arányban áll a labdaérintések mennyiségével!) kevesebb idő alatt elérje, az ösztönös tanulást magasabb szintűvé tegye.

Felnőtt labdarúgóknál ezek a gyakorlatok a szinten tartást és a soron következő mérkőzésekre való magas szintű felkészülést segítik.

Ezt a lehetőséget ismerte fel és indította el dr. Mezey György a ’90-es évek közepe-vége felé.  Tevékenysége sokat lendített a magyar edzők európai követelmények szerinti képzésében. Nem az UEFA-szerű edzőképzés hibája, hogy a magyar labdarúgás még nem tudott elindulni felfelé.

Az edzőképzés szakmai programjának gyakorlati kidolgozásában Both József hatalmas munkát végzett. Munkáján egyértelműen érződik a holland hatás. Ez nagy lépés volt az UEFA által is megálmodott cél felé. Az MLSZ új edzőképzésében most és a jövőben dolgozók feladata, hogy ezeket az alapokat megtartva közelítsünk tovább a "latinos" futball felé, a régi "magyar" labdarúgó iskola modern változatához.

Bicskei Bertalan
MLSZ FKI Edzőképzés vezetője

 

Edzőképzés

(Baranya István MLSZ SZ és FI igazgató)

A labdarúgás történetét kutatók szerint már a középkorban megjelent a labdarúgás. Már akkor is voltak kritikusai és támogatói. Egy azonban biztos népszerű, közkedvelt játék volt.

Néhány epizód évszázadokban számolva: 1314: Edward király betiltja, mert elvonja a figyelmet az íjászatról - 1680: Károly király engedélyt ad jobbágyainak a játékra . Néhány évszázaddal később 1823: a labdarúgás és a rugby szétválása. 1863: az "FA" - az Angol Labdarúgó Szövetség megalakulása. 1872: Glasgow, Skócia-Anglia 0-0  Az első nemzetközi mérkőzés. Az első VB 1930, Uruguay   Atyja: Jules RIMET

A világ labdarúgásának  markáns  része a magyar futball hőstörténete.  Az 1901-ben alakult MLSZ több mint száz éves időszakát  kiemelkedő klubcsapatok, világhírű játékosok, világraszóló válogatott (felnőtt, olimpiai, ifjúsági) eredmények tették maradandóvá. Természetesen a magas szintű, képzett edzők nélkül ez lehetetlen lett volna.

Az I. világháború előtt számos kiváló edzővel rendelkeztünk (Gillemot Ferenc, Hajós Alfréd, Deitz Károly, Holits Ödön…). 1926-ban az edzői szakma megbecsülése magasabb szintre emelkedett, Tóth-Potya István szakmai vezetésével megalakult a Magyar Futballtrénerek Kollégiuma.         

Válogatott Szövetségi Kapitányok egy serege, akik kiváló eredményeik mellett szakmai tudásukat, emberségüket  is átadták a jövő edzői generációjának.

Gillemot Ferenc	Dietz Károly	Sebes Gusztáv	Bukovi Márton	Baróti Lajos	Kovács Ferenc
Lakat Károly	Illovszky Rudolf	Mészöly Kálmán	Mezey György	Puskás Ferenc	Verebes József
	Bicskei Bertalan	Csank János	Garami József	Gellei Imre

A klubcsapatoknál is számos kiváló edző dolgozott:

Sós Károly	Toldi Géza	Hidegkúti Nándor	Dalnoki Jenő	Szusza Ferenc
Várhidi Pál	Tichy Lajos	Novák Dezső	Egervári Sándor

Az utánpótlás területén - a csapatoknál és a Szövetségnél-  a legképzettebb edzők dolgoztak:

Hoffer József	Toldi Géza	Dunai Antal	Zigler János	Kereki Zoltán
Ubrankovics Mihály	Róth Antal	Várhidi Péter	Both József	Nyilasi Tibor

Az 1970-es években (szinte egyszerre) fiatal edzők új generációja indult a pályán: Vági István (Bp. Honvéd), Antal Péter (Vasas), Varga István, Kaszás Gábor (Újpest), Bicskei Bertalan (MTK), Vincze Géza (FTC), Both József (BVSC), Gunyhó Ferenc (Győr), Rátkai László (Szombathely), Garami József (Pécs), Szabó Rezső (ZTE), Tóth János, Kovács János (Nyíregyháza), Ziegler János (KSI).

A világ és Európa is kitermelte az edzői generációkat, egyéniségeket. Egyvalami azonban közös bennük: a győzni akarás és a kispad magánya. A XX. század végén az UEFA a saját felelősségét, szerepét hangsúlyozva, a nagyüzemmé vált európai futballt  szabályozni kezdte, igazi emberi közösségé kovácsolta. Mondhatnánk - a mai kontinentális  politikát meghazudtolva - hamarabb vált a labdarúgás  uniós közösséggé, mint a jelen európai társadalmak. Az "üzleti" törekvései mellett kiemelt feladatként az edzőképzést, a szakmai ismereteket, a gyermekekkel foglalkozó edzők felelősségét hangsúlyozta. A szakemberképzést (felügyelete és a know how alapelvek mellett) tagországai szövetségeinek  felelősségére bízta.

1991-ben az UEFA Végrehajtó Bizottsága megbízta az UEFA Technikai Bizottságát az európai licenc bevezetésére, melynek kapcsán a Bizottság kidolgozta az európai edzőképzés rendszerét. Az MLSZ 1995-ben csatlakozott a programhoz és hét éves - az akkori Mezey György által vezetett Edzőképző - szakadatlan, kitartó munka után 2002. november 8-án teljes jogú tagja lehettünk az UEFA Európai Edzőképző Projektnek.


Noha az MLSZ a Konvenció alapján jogosult valamennyi edzőképzési szinten az UEFA edzői licenc kiadására, az akkori UEFA edzői végzettségeket és licenceket az állam nem ismerte el államilag elismert szakképesítést adó végzettségnek. Ezért Baranya Istvánt bízta meg az MLSZ elnöksége az UEFA edzőképzés magyarországi állami akkreditálásával.  2004-ben az Oktatási Minisztérium a pedagógusok számára az MLSZ 'D' és az UEFA 'B' képesítéseket akkreditálta, majd 2005-ben - a Felnőttképzési Akkreditációs Testület - az edzőképzés minden szintjét (MLSZ 'D', UEFA 'B', 'A', 'Pro') államilag elismert edzői képesítéssé emelte. Dr. Mezey György után, 2006-tól Bicskei Bertalan vette át az edzőképzés vezetését.

Ennek szellemében, valamint a sportági és edzői elődeink szakmai öröksége, és az UEFA know how  előírásai, ajánlásai alapján széleskörű ismeretekkel szeretnénk  ellátni a gyakorló edzőket, szakembereket. Honlapunk igyekszik kitérni a futball edzői szakma - lehető legtöbb területére - , a kiegészítő és társtudományok interdiszciplinális törvényszerűségeinek minden szegmensére.


(BI.)

Felhasznált  irodalom: 
Thaly Zoltán: 100 éves a  Magyar Labdarúgó Szövetség – Szókincs Kiadó(Bp. 2000.)
Dr. Földessy János: A magyar labdarúgás és a 60 éves MLSZ – Sport Könyvkiadó (Bp.1960.)